Hajátültetésem története - Blog

A hajamat már sokszor levágattam, és mindig egy gondolattal sűrűbben nőtt vissza a beültetett részen. Ám meg kell állapítanom, hogy bár homlokomon a haj pereme rendben van, középen még nem elég sűrű ahhoz a hosszhoz, amit megszoktam. Erre már kezdettől fogva számítottam, mert amit a doktornő egy ülésben be tudott ültetni – az átlagosnál erősebb hajhagymáimmal megküzdve – az nyilvánvalóan szükséges, de nem elégséges mennyiség volt egy valóban fiatalos frizura eléréséhez. Már így is többen megállapították, hogy egészen megfiatalodtam itt a külföldi munkában – bár azt hirtelen nem is tudták megmondani, hogy miért. Ezért, ha letelik az egy év, nekivágok egy újabb beavatkozásnak!

Októberben már 2 kollégámtól is átvettem ügyeleteket. Az itteniek nem szeretik az éjszakai munkát, én meg kicsit keveslem az itteni 1 ügyeletet egy hónapra, úgyhogy belehúztam egy kicsit. Ha 10 naponta ügyelek egyet, az edzésben tart – és ha jönnek az ősz végi rossz idők és a hosszú éjszakák, már nem tévedek el itt sem. Sok kis település van a város körül, ahol össze-vissza vannak a házszámok. Régi szász szokás szerint ugyanis építési sorrendben számozták őket – ami teljes káoszt eredményezett – de sebaj, kalandvágyból mindenhová eltalálok. A GPS szinte mindig elegendő, bár volt már rá példa, hogy a házhoz nem tartozott utca, csak egy szám, vagy nem volt rajta az utca a GPS-en – nos, akkor nekiálltam kérdezősködni. A téli gumik rendben vannak, az akkumulátor ki lett cserélve, a motor pedig jól húz LPG gázzal is, ami lényegesen olcsóbb Németországban, mint nálunk – úgyhogy nem félek a hosszú téli utaktól a dombvidéken sem.

Hajátültetés után 8 hónappal

A június több meglepetést is hozott. A hajam tovább erősödött, ám talán kicsit lassabban, mint szerettem volna. Ennyi idő után már úgy éreztem, egész sörénynek kellene lobogni a fejemen, de még messze voltam korábbi állapotomtól.

Lakásom fényviszonyai szépen javultak, miután már nem csak egy állólámpa világított a hálószobában, hanem mindenütt fel lettek szerelve a csillárok. A sok májusi eső, ami a hegyekben még bőségesebb volt, mint itt Szászország közepén, meghozta a júniusi árvizet. Nem csak a Duna áradt délen, hanem a Mulde folyó is, ami átfolyik Döbeln város központján – így aztán egy méter magasan elborította a belvárost. Mi még viszonylag jól jártunk, mert 30 km-rel lejjebb, ahol még két folyó rásegített az áradásra, már sokkal magasabb volt az ár, és több kárt okozott a városokban. Szerencsére én egy dombon lakom, a város peremén, így messze elkerült a baj. Ám emiatt több napon át nem rendeltünk, mivel a rendelőben nem volt villany, és csak óriási kerülőkkel lehetett a város ép részeit megközelíteni.

Magyarországon már rég megtanultuk: aki ártérre építkezik – magára vessen. Itt meg az egész 200 éves városközpont ártéren van. Valószínűleg föl kellene venniük a kapcsolatot a magyar mérnökökkel, hátha magasabbra építenék a gátakat, és talán nagyobb árteret is hagyhatnának a folyóknak… Drezdában az Elba folyó művelte ugyanezt, ám szerencsére messze elmaradva a 2002-es pusztítástól. Azt mondják, azért volt most kisebb az ár – mert beszüntették a tarvágásokat, és az erdők 11 év alatt szépen megerősödtek a hegyekben.

Íme egy kép hogyan festek 4 hónappal a hajbeültetés műtét után.

Az első hét valóban húzós volt. Nem csak azért, mert kiment az érzéstelenítő hatása, de azért is, mert éjszakánként összevéreztem a párnámat. Pontosabban a hátamon fekszem éjjelente, és a tarkómon lévő sebek nedvet eresztettek.  Az ébredés mindig fájdalmas volt, mert föl kellett emelnem a fejemet. Ezért puha törülközőt tettem a párnára, amit naponta cseréltem.

Sapkát a műtét után 2 hétig nem húzhattam, a fejbőrömet pedig fiziológiás sóoldattal 3 óránként locsoltam elöl és hátul. Erre bizony szükség is volt, mert ha kihagytam - éreztem, hogy feszül a bőröm. Az ismerősök egészen elképedtek a megjelenésemen. Volt, aki el akart menekülni, mert azt hitte, valami bűnöző érkezett a boltjába. Természetesen szűkebb családi körömön kívül nem kötöttem mások orrára, hogy milyen beavatkozáson vettem részt, így sokan úgy vélték, azért olyan furcsa a fejem nyiratkozás után, mert valami trauma érhette. Nekik lett igazuk.

   
Képek az 1 hetes kontrollról

Az egyik este sikeresen hozzákoccant a fejem a szekrény sarkához. Épp, hogy csak hozzáért, de ez is nagyon fájt… Ekkor jöttem rá, hogy miért fontos az ember haja – persze ha van belőle elegendő, és elég hosszú: tényleg  véd és érzékel, mint a macska bajsza. Kétségbeesve rohantam a fürdőszobába, ám szerencsére csak egyetlen beültetett hajszál jött ki félig, más baj nem történt. A kontrollon nagyon elégedett volt a doktornő, vígasztalt, hogy még annak a sérült hajszálnak is van esélye… és mostantól tiszta csapvízzel is moshatom a fejem, majd hamarosan visszatérhetek a samponhoz. Az új hajszálakat rendben lévőnek találta, és tájékoztatott, hogy 3 hét múlva várnak vissza kontrollra.

A hajátültetés műtétjének napján már nyugodt voltam, és ez a jó érzés megmaradt egész nap. A rendelőt Budapest belvárosában, a budai oldalon találtam meg - belülről is modern, tiszta és jó ízléssel berendezett volt. A Doktornő és az ápolónő kedvesek és előzékenyek voltak, minden kérdésemre korrekt választ adtak. Ekkor már tudtam, hogy jó helyre jöttem.

A beavatkozás reggeltől késő délutánig tartott, a szünetekkel együtt 8 órán keresztül. Először levágták a hajamat - pedig otthon már egyszer levágattam - de itt a 2 mm-es hajhosszt még el kellett érni. Majd a doktornő érzéstelenítette a hajas fejbőröm azon részét, ahonnan ki akarta venni a hajhagymákat és elkezdődött a beavatkozás nehezebbik fele. Egy tű-szerű eszközzel el kezdte kivenni a hajhagymákat, amelyeket az asszisztensnő szétválogatott, majd speciális oldatba helyezett. Eközben én hason feküdtem, relakszáltam, zenét hallgattam. Majd mikor órák múlva ez befejeződött, ebédszünetet tartottunk, és elkezdődött a második forduló. A doktornő ekkor ültette be a kivett hajszálakat. Ekkor már ülő pozícióban voltam, ez bizony jóval kényelmesebb volt.  Filmet néztem, felszabadultan beszélgettünk, olyan volt, mikor az ember már lefelé megy a hegyről. Természetesen ezt a területet is érzésteleníteni kellet a beavatkozás előtt. De mégis jóval egyszerűbb volt minden, gyorsabban is haladtunk.

  
Hajbeültetés után

Mikor véget ért a beavatkozás, érdeklődtem, hogy mikor kerülhet sor az újabb műtétre, de azt az elszomorító választ kaptam, hogy leghamarabb egy év múlva. Viszont addig is többször várnak vissza kontrollra.

Az utóbbi hónapokban egyre jobban zavart, hogy lassan már több a hiány, mint a hajszál a hajam homlokra eső részén. Mivel tudtam, hogy a hajszeszek nem jelentenek tartós megoldást, a neten kezdtem el tájékozódni. Itt bukkantam a HairHungary klinikára, a honlapon beírtam a nevem, telefonszámom a megfelelő oldalra, és hamarosan kaptam egy visszahívást. Konzultációs időpontot beszéltünk meg Szegedre, a Gogol utcába. A konzultáción dr Gaál Magdolna Adjunktusnő is megerősítette, hogy valóban indokoltnak tartja a beavatkozást, és mivel biztosított a cég megbízhatóságáról, belevágtam... Három nap múlva már a mütőasztalon feküdtem Budapesten. Ez valóban véletlen szerencse volt, mert egyébként hosszúak és zsúfoltak avárólisták, de szerencsére időpont változtatások azért nagyritkán előfordulnak.

Képek a hajátültetés előtt

A hajátültetési műtét előtt meglehetősen feszült voltam. Belevágtam egy teljesen új, számomra ismeretlen megoldásba, és nem tudhattam, vajon milyen lesz a kimenetel? Számomra ismeretlen szakemberek,  ismeretlen helyszín, ráadásul ezek után éppen Németországba készülök dolgozni, vajon mit szólnak ott, ha megjelenek az új, gyakorlatilag skinhead frizurámmal? Komolyan bíznom kellett néhány ismeretlen szavában és becsületében, hogy elhiggyem, tényleg megéri a végeredmény a pénzt és a fáradtságot.

Hamarosan folytatom... ;)