Az első hét valóban húzós volt. Nem csak azért, mert kiment az érzéstelenítő hatása, de azért is, mert éjszakánként összevéreztem a párnámat. Pontosabban a hátamon fekszem éjjelente, és a tarkómon lévő sebek nedvet eresztettek.  Az ébredés mindig fájdalmas volt, mert föl kellett emelnem a fejemet. Ezért puha törülközőt tettem a párnára, amit naponta cseréltem.

Sapkát a műtét után 2 hétig nem húzhattam, a fejbőrömet pedig fiziológiás sóoldattal 3 óránként locsoltam elöl és hátul. Erre bizony szükség is volt, mert ha kihagytam - éreztem, hogy feszül a bőröm. Az ismerősök egészen elképedtek a megjelenésemen. Volt, aki el akart menekülni, mert azt hitte, valami bűnöző érkezett a boltjába. Természetesen szűkebb családi körömön kívül nem kötöttem mások orrára, hogy milyen beavatkozáson vettem részt, így sokan úgy vélték, azért olyan furcsa a fejem nyiratkozás után, mert valami trauma érhette. Nekik lett igazuk.

   
Képek az 1 hetes kontrollról

Az egyik este sikeresen hozzákoccant a fejem a szekrény sarkához. Épp, hogy csak hozzáért, de ez is nagyon fájt… Ekkor jöttem rá, hogy miért fontos az ember haja – persze ha van belőle elegendő, és elég hosszú: tényleg  véd és érzékel, mint a macska bajsza. Kétségbeesve rohantam a fürdőszobába, ám szerencsére csak egyetlen beültetett hajszál jött ki félig, más baj nem történt. A kontrollon nagyon elégedett volt a doktornő, vígasztalt, hogy még annak a sérült hajszálnak is van esélye… és mostantól tiszta csapvízzel is moshatom a fejem, majd hamarosan visszatérhetek a samponhoz. Az új hajszálakat rendben lévőnek találta, és tájékoztatott, hogy 3 hét múlva várnak vissza kontrollra.