Szeptemberben végre elmondhattam, hogy hajam visszanyerte korábbi formáját, és elöl lényegesen dúsabb, mint korábban volt. Miután már nem spórolok olyan intenzíven a hasamon, mint az első hónapok során, már nem dicsérnek meg kissé kétértelműen ismerőseim: - Nahát hogy te milyen szépen lefogytál… és a hajad, milyen férfiasan rövid… a színed meg olyan, mint a németeké, olyan szép fehér…

Most már könnyebb a dolgom, július 01-től teljes állásban dolgozom – az árvíz miatt így is 1 hónapot csúszott a hivatalos eljárás. Ezen felbátorodva szert tettem egy beépített szekrényre és egy komplett konyhabútorra – amelyeknek újonnan ugyan csillagászati az ára, de 2 év alatt, részletekben ki tudom fizetni. Hiába, ha vendégeket is akarok fogadni, nem mutathatok nekik egy szerzetesi cellát, néhány kopott, NDK-s bútorral berendezve. A függönyök is a helyükön vannak, szerencsére akadt szép és olcsó a választékban.

A kezdeti nyelvi nehézségek, amelyek eleinte kissé ijesztőek voltak, néhány hónap alatt elolvadtak. Így többször is tréfálkoztam az itteniekkel, milyen jó ez a globális felmelegedés, nem vagyok egyedül – velem jött a magyar időjárás is. Ennek ők nem örültek annyira – nem szokták meg sem az augusztusi hőséget, sem a szeptemberi hideg éjszakákat. Mivel közelebb van az óceán, az itteni időjárás néhány fokkal mindig enyhébb, mint otthon. Némileg több az eső is, bár az utóbbi években sokkal hektikusabban jön a csapadék, és több a vihar is, mint korábban.

Hajbeültetés után 6 hónappal