A hajamat már sokszor levágattam, és mindig egy gondolattal sűrűbben nőtt vissza a beültetett részen. Ám meg kell állapítanom, hogy bár homlokomon a haj pereme rendben van, középen még nem elég sűrű ahhoz a hosszhoz, amit megszoktam. Erre már kezdettől fogva számítottam, mert amit a doktornő egy ülésben be tudott ültetni – az átlagosnál erősebb hajhagymáimmal megküzdve – az nyilvánvalóan szükséges, de nem elégséges mennyiség volt egy valóban fiatalos frizura eléréséhez. Már így is többen megállapították, hogy egészen megfiatalodtam itt a külföldi munkában – bár azt hirtelen nem is tudták megmondani, hogy miért. Ezért, ha letelik az egy év, nekivágok egy újabb beavatkozásnak!

Októberben már 2 kollégámtól is átvettem ügyeleteket. Az itteniek nem szeretik az éjszakai munkát, én meg kicsit keveslem az itteni 1 ügyeletet egy hónapra, úgyhogy belehúztam egy kicsit. Ha 10 naponta ügyelek egyet, az edzésben tart – és ha jönnek az ősz végi rossz idők és a hosszú éjszakák, már nem tévedek el itt sem. Sok kis település van a város körül, ahol össze-vissza vannak a házszámok. Régi szász szokás szerint ugyanis építési sorrendben számozták őket – ami teljes káoszt eredményezett – de sebaj, kalandvágyból mindenhová eltalálok. A GPS szinte mindig elegendő, bár volt már rá példa, hogy a házhoz nem tartozott utca, csak egy szám, vagy nem volt rajta az utca a GPS-en – nos, akkor nekiálltam kérdezősködni. A téli gumik rendben vannak, az akkumulátor ki lett cserélve, a motor pedig jól húz LPG gázzal is, ami lényegesen olcsóbb Németországban, mint nálunk – úgyhogy nem félek a hosszú téli utaktól a dombvidéken sem.

Hajátültetés után 8 hónappal