A június több meglepetést is hozott. A hajam tovább erősödött, ám talán kicsit lassabban, mint szerettem volna. Ennyi idő után már úgy éreztem, egész sörénynek kellene lobogni a fejemen, de még messze voltam korábbi állapotomtól.

Lakásom fényviszonyai szépen javultak, miután már nem csak egy állólámpa világított a hálószobában, hanem mindenütt fel lettek szerelve a csillárok. A sok májusi eső, ami a hegyekben még bőségesebb volt, mint itt Szászország közepén, meghozta a júniusi árvizet. Nem csak a Duna áradt délen, hanem a Mulde folyó is, ami átfolyik Döbeln város központján – így aztán egy méter magasan elborította a belvárost. Mi még viszonylag jól jártunk, mert 30 km-rel lejjebb, ahol még két folyó rásegített az áradásra, már sokkal magasabb volt az ár, és több kárt okozott a városokban. Szerencsére én egy dombon lakom, a város peremén, így messze elkerült a baj. Ám emiatt több napon át nem rendeltünk, mivel a rendelőben nem volt villany, és csak óriási kerülőkkel lehetett a város ép részeit megközelíteni.

Magyarországon már rég megtanultuk: aki ártérre építkezik – magára vessen. Itt meg az egész 200 éves városközpont ártéren van. Valószínűleg föl kellene venniük a kapcsolatot a magyar mérnökökkel, hátha magasabbra építenék a gátakat, és talán nagyobb árteret is hagyhatnának a folyóknak… Drezdában az Elba folyó művelte ugyanezt, ám szerencsére messze elmaradva a 2002-es pusztítástól. Azt mondják, azért volt most kisebb az ár – mert beszüntették a tarvágásokat, és az erdők 11 év alatt szépen megerősödtek a hegyekben.

Íme egy kép hogyan festek 4 hónappal a hajbeültetés műtét után.